TAHY           

 

 de  Tah  de  genere  Rosd

Rövid Családtörténet 

A Rosd-Nemzetsèg

A Dunakanyartól délre, nyugaton a fejedelmi szállással határosan terültek el a Rosd (Kosd) ösnemzetség szállásterületei Kosd község székhellyel. A Duna bal partján Nagymarostól Acsáig,  innen Mácsáig,  a jobbparton pedig Ős-Budától Piliscsévig és Tahi-ig beleértve a Rosd szigetet,  mai Szentendrei szigetet is. A nemzetség egyik tagja a XI. században építette a Rosd szigettel szemben Tah (Thah, Toch) várát (ma Tahitótfalu, Budapesttől 30 kilométerre északra), mely a nemzetség eme ágának a nevét adta: de Tah de genere Rosd.

A nemzetség nevét a régi okmányokban Kosd-, Kusd-, Rosd-, Rusd-nak olvassák. Így például Horváth István “A magyarországi régi nemzetségekről“ szóló  munkájában Rosd-nak olvassa, de hozzáteszi hogy a fent felsoroltakból bármelyik olvasható. Kézai “Krónikájában“ Kosd vagy
Kusd-nak nevezi, míg Marczali Henrik “ A Magyar Nemzet Története“ II. kötetében Rosdi Kis Mihályt a Kosd
nemzetségbő
l származtatja a “Váradi Registrum“ 52. lapján: “Kezdjük az elökelö családokon  . . . Aba. Apor, Borsa, Csanád, Guth-Keled, Hodos, Kalotha, Kaplony, Kátha, Miskolcz, Rusd vagy Rosd (366 okl), Szente-Mágocs, Szorard, Tét és Zách nemzetségek. Tahy lstván ( a későbbiekben  T. I.) a "Tahyak és azokkal rokon családok“ című könyvének (Budapest 1904) ötödik lapján írja, hogy a nemzetség tagjait “de genere Rosd"-nak fogja említeni, mert ez vált szokássá, pedig 
“azt hiszem
hogy a régi okmányokban tévesen olvastatott Kosd  Rosdnak". A Rosd genust  Horváth István történész  a honfoglaló 108 ősnemzetség között említi.

 

László Gyula prof.: ... Árpád honfoglalásának idején a törzseknek már nem volt szerepük és jelentségük. Az egyes törzsnevek nem egy csoportban, hanem az egész országban szétszórtan találhatók.  Csallány Dezsö régészünk ... “kezdeményezésére ... törzsnevü falvaink közelében a régészek 60 esetben késő avar temetőket találtak. ... Árpád magyarjainak temetőjére azonban “nem bukkantak“ ... Ezek szerint őseink törzsei nem Árpád magyarjainak, hanem az „onugor-magyar honfoglalóknak ősei lettek volna“ és már az avar korban megszünt törzsi egységük, “Ezek a magyar nyelvű onogurok 670 táján árasították el hatalmas néptömegeikkel a Kárpát-medencét“. A törzsnevek többségükben török eredetűek“. Magyar krónikáink egy szót se tudnak törzseinkről, csupán a hét honfoglaló kapitányról beszélnek. Elgondolkoztató, hogy Kézai 700-ra, a Képes Krónika pedig 677-re teszi a honfoglalást. (Múltunkról utódainknak,
 899. old.) Nem szűntek meg a nemzetségek, sőt a nemzetségnevek egészen a XIV. századig használatban voltak. Itt sincs még eldöntve a kérdés, hogy a fent említett ősnemzetségek közül melyik, mikor jött be a Kárpát-medencébe.

 

Egy két érdekes tényre szeretek rámutatni, minden további következtetés levonása nélkül. Elöször hogy a Kosd-Kusd nemzetség - vagy népnév egészen Kis-Ázsiáig visszakövethető. Másodszor,  hogy a XI. században a Duna partján fölépült vár török nevet – Tah – kapott. 

 

A nemzetség első, névszerit ismert tagja Acsa nádor, 1063 – 1108.  Ennek testvére Miklós.  

A Tahy család rövid története

Szluha Márton genealogus családtörténeti összefoglalójában többek között a következők olvashatók: ... Őse a családi hagyomány szerint Miklós, Kálmán király főembere 1066-ban. Dédunokája  az első okleveles ős a Rosd nembeli Miklós comes  1235-ben pilisi kapitány verőcei főispán (Szlavónia). A Tahy nevet (de Toch) fiai Herbord és János 1305-ben használják először.  Herbord utódai a Halápi Tahy és a Tahi Botos családok, melyek 1700 körül haltak ki. 

János utódai Horvátországban jelentős birtokokkal rendelkeznek, országos méltóságokat viselnek és Gorbolnoki előnevet viselik. Miksa császár 1566-ban Tahy Ferenc pozsegai főispán és főlovászmester * számára adományt ad a Steierországi Stettenberg várára és uradalmára és öt bárói rangra emeli. Ága azonban kihalt. 1558 április 23-án Bécsben I. Ferdinánd király adományt ad a János Zsigmondhoz átpártolt Tárczay György javaira (T. I. 122. old.): A Sáros megyei Tarkeö várára (Kisszebentöl 20 kilóméterre északra, ma Kamenica, Szlovákia) és uradalmára Dessewffy Jánosnak és unokaöccseinek Tahy Györgynek és Istvánnak, honnan a család második előnevét veszi. 1857. szeptember 20-án Bécsben  I. Ferenc József császár osztrák báróságot ad Tahy József királyi táblai ülnöknek, ága azonban benne kihal.  

Vajay Szabolcs genealogus családtörténeti összefoglalójában, melyben lényegében az 1500-as év előtti családtörténetet nem érintette, többek között a következőket írja: ... A megyei ( Pilis megye) szintről országosra elsőként  Tahy István emelkedett (Lásd 7. old. is) mint Pest megye követe 1505-ben a Rákosi országgyűlésen. Fiát Jánost II. Lajos király 1521-ben az üresedésben lévő Vránai perjelség ügyintézésének élére állította. E tisztét 1533-ig látta el. Lovagjaival vitézül harcolt Mohácsnál, fivére pedig Jajca utolsó bánja volt Boszniában. ...
A főhatalmi megoszlás idején előbb Szapolyai I. János hivei, majd 1535-töl I. Ferdinánd király pártjára állnak, akitől új címerüket nyerték. A vránai Jánosnak a fia Ferenc Szerém vármegye főispánja, és a szigetvári Zrinyi Miklós nővérének férje akinek kezével Stubicza várát nyerte Zágráb megyében. ... István jajcai bán hasonnevű fia, sógorával Dessewffy Jánossal  hódoltsággá lett Szerémségböl a biztonságosabb Felvidékre húzódott. ... Istvánnak és Desseffyffy Dorottyának a fia István Sáros megyei új törzsökük alapítója, aki 1562-ben nyert címerbővítést I. Ferdinánd királytól. Sárosból mindkét ágazat elterjedt a szomszédos megyékbe, sőt távolabbra is. Az 1754/55 évi országos nemesi összeirás során Abauj, Sáros, Szabolcs és Zemplénben igazoltak. Ung megyében Homokot bírták. Utóbb Heves-, Pest- és Tolna- megyében is meghonosodtak. Vagyonuk jelents részét a török hódoltság következtében elvesztették

 

A középbirtokos nemesség szintjén megyei tisztviselőket, egyházi férfiakat, katonatiszteket és Tábla-bírákat adtak a társadalomnak: István pesti főispánt, ** Ábrahám ungvári püspöki vikáriust, József nemesi testőrt, Ferenc-Károly leleszi prépostot, a gyalogszerrel Jeruzsálemig  zarándokoló Ádámot, valamint Istvánt az 1831-ben elhunyt országbírót. Az újabb korban Jenő 1848/49-es verssipkás honvédhadnagy, János festőművész,  Jakab magyar királyi Földművelési Államtitkár, valamint István császári és királyi kamarás, családtörténet-író**,  László pedig diplomata, császári és királyi Fökonzul Bagdadban és Mossulban, majd magyar királyi követ és meghatalmazott Miniszter Törökországban, Bernben és Genfben a Népszövetségnél. Említsük meg Erzsébetet***, a II. Világháborúban az Intelligence Service hírszerzőjét, akit a szovjet Titkos Szolgálat Szibériába hurcolt és elemésztett. Testvére István*** túlélte a szovjet Titkos Szolgálat börtöneit és az Andrássy út 60-at. Kanadában halt meg.

 

A török hódoltság után a felszabadult területeken levő volt Tahy birtokokat, királyi jóváhagyással, leányági örökösök, mint pl. gróf Eszterházy Miklós nádor, Wattayak stb. kapták meg. A férfiági örökösök óvásai a leleszi konvent előtt és a perek a bíróságokon többségében nem jártak eredménnyel.  (T. I. 168 old.).

 

A Tahyak jelenleg Magyarországon, Kanadában, U.S.A.-ban, Németországban Szlovákiában és Ukrainában  honosok.

 

*        Ferenc III.  ( lásd a 6. oldalt is) kapta a főlovászmesteri rangot.  

**        A két István ugyanaz a személy.

***     A Tahy-könyv irójának leánya illetve fia.


 

Kamarások és címerek

 Császári és királyi kamarás címet kaptak, Szluha Márton családfája alapján Antal szeptemvir, királyi tanácsos; Ignác Nyírbogdánban birtokos, József br. királyi táblai ülnök, István Pest vármegye főispánja, István Pest vármegye szolgabírája

.

Régi Cimer(1562-ig).  Vörös pajzs középen kettéválasztva, balfelén három ezüst pólya 45º-ban lefele törve, jobbfelének zöld hármashalmán veres nyelvet öltő, balra tekintő, jobbjában görbe ezüst kardot tartó oroszlán áll.

 

Új Címer (1562-töl). A Kaiserliche und Königliche (K.u.K) Ahnenproben Examinator hitelesítése szerint: Arany pajzs zöld hármashalmának középsőjét tetőző ötágú leveles aranykoronán szemközt nyugvó kiterjesztett szárnyú, veres fegyverzetű és veres nyelvét öltő, jobbra tekintő fekete sas, jobbjával aranymarkolatú egyenes kardot jobbharánt, baljával pedig arany jogart balharánt tart. Sisakdísz: A koronába támaszkodó, kardot és jogart tartó pajzsbeli sas.
Takarók: Jobbról kék-arany, balról veres-ezüst.
 

 

Tahvár

 Tah vára Miklós comes korában, 1066-1108 között épült. Miklós mint ottani birtokos van megemlítve. Tahy Gáspár családtörténet-író szerint a tatárok 1241-ben lerombolták. Valószínűsíthető, mert Esztergomot és Ős-Budát is fölgyújtották. (Budakalász-Kopaszhegy). Nincs oklevél arról hogy fölépitették volna, de János 1396-os, és Pál 1439-es oklevelek szerint Tahon laktak. Pál után botos Péter de Tah örökölte. Testvére Márton Tahon levő kőházát (erőd) eladja Tahy de Tah Jánosnak 1513-ban. (T. I. 30. old.). A törökök elfoglalták és lerombolták.
II. Szelim szultán 1568 március 14-én kelt levelében említette a császárral való megállapodását, amely szerint a határmenti várakat le kell rombolniuk, és nem volt szabad semmit újjáépíteni.  (Szörényi Levente  A. È. Ősbuda Nyomában 13. old.).

 

A nemzetség ismertebb tagjai

A X és XI. században a leszármazási táblázat nem ismert. Ebből az időszakból csak a nemzetség és a nemzetségnek egyes, történelmi okmányokban szereplő tagjai ismertek.

 

Acsa (Agha), élt 1063–1108 körül. Salamon király nádora és Szent László király korában esztergomi érsek (Spangár Magyar krónikája 143. lap) 1074-ben már Géza herceg mellett harcol Salamon ellen. Acsa javaslatára I. Géza Vácott püspökséget alapit (Magy. Nem. Tört. II. köt. 92. lap). Általa került a Tahy család egyik ága Horvátországba és Szlovéniába ahol a szomszédvári, a stubiczai és a thaloveci ágakat alapították. ( T. I. 6. old.).

Miklós, 1066–1114 Kálmán király főembere, Werther Mór történész szerint.

Acsa(Agha) érseknek testvéröccse, a pilis vármegyei Tah (Toch) birtokosa.

Simon 1169–1183, II. István és III. Béla királyok “hü embere”, Tah-on birtokos (T. I. 38. old).

Acsa comes 1200–1250, (T. I. 39. old).

Agha (Arland) 1250, (T. I. 39. old).

Domokos comes 1221, (Váradi Regestrum 497. lap). Pristaldus (T. I. 9. old).

           Innen kezdve követhető a folytonosság.

Dénes comes, 1221-1254, Dyonisius Toh de genere Rusd vörös pecsétes bíró
(Szentmártoni Apátság levéltára). Ővele kezdődik a leszármazás folytonossága. (T. I. 10. old).

Gábor comes 1230,  nádori pristaldos, (Árp. uj okmt. );(T. I. 12. old).

Endre,  elesett a tatárok elleni csatában a Sajó mellett 1241-ben. (T. I. 13. old).

Miklós II comes de genere Rosd 1235-1279 Pilisvár–Visegrád kapitánya (T. I. 39. old. ).

Demeter I comes de Tah 1264–1285, V. István király főembere, királyi bíró, az ország bárója. 
V. István király Füzér várát a hozzá tartozó 11 faluval neki és testvérének Kis Mihálynak adományozta 1270-ben (T. I. 13. old).

Kis Mihály, comes de Tah Demeter testvére.

Demeter ll 1280, a kunok elleni csatában Hódtavánál esett el. (Kézai Simos Gesta Hun.:  ‘
Az
elesettek között voltak. ... Dömötör a Kusd nemzetségből, Kis Mihálynak fia …(T. I. 16. old).

Mihály, alapított Demeter testvére emlékére Rosd szigetén egy monostort. (T. I. 16. old).

Miklós lll comes 1271-1289 kapta Nagy Lajos királytól Szomszédvárát, (Podsused,  Horvátország; (T. I. 40. old).

Péter 1299 Homo Regius (Árp. kori okl. )(T. I. 12. old).

Herbold comes 1270-1305 Baranya majd Vas vármegye főispánja (T. I. 17. old).

Dömötör comes 1295-1342 Zólyom vármegye főispánja (T. I. 20. old).

Mark comes, a királyné  jegyzője (Karácsonyi lll.k. 23.), választott bíró (Árp.új ok.l X. Köt.);
(T. I.18. old. )

Miklós IV comes 1270-1345, eladja Csév nevű, Esztergom vármegye örökös Rosd nemzetségi  birtokát Boleszló esztergomi érseknek. Testvérével Mark comessel együtt elcserélik Marus (Nagymaros) nevű földjüket Bogud (Dunabogdány) nevü lV. László király földjéért.
(Váci káptalan1285. 03. 14; T. I. 18. old)

Péter,  Miklós comes fia, ki a halápi előnevet használta. (T. I. 19. 0ld. ).

István 1382-85, váci püspök,  a rosdszigeti Monostort és Szentendrét Mária királynénak ajándékozta, de a kegyúri jogot fenntartotta,  (T. I.  2 1.  old. ).

János 1396, Homo Regius, Tah-on lakott, bár Tahy Gáspár családtörténész szerint a tatárok ezt már lerombolták,  ( lásd 4.  oldalt is) (TI 22.  old.).

Pál 1439,  Tah-on lakott. Ága vele kihalt, Tah-várát botos Peter de Tah örökölte. (T. I. 23. old.).

István dömösi prépost és testvére Péter 1437-ben Homo Regiusok: “Stephanus et Petrus "de Tah", Pálnak Tah-on levö részbirtokát megörökölték. Leányfalvi Miklós és Péter … ellent­mondtak (leányági rokonság), de a pert elvesztették, (Orsz. lev. DI. 13898) (T. I. 23. és 25. old.).

Peter 1445 de Thalovec, bán, zalavármegyei földbirtokos. A zalamegyei utódok még ma is a régi oroszlános címert használják, de a 3 pólya nélkül; (T. I. 23. old.).

János III. 1350-1390, Raguzában lakott, A horvát történészek Raguzai melléknévvel említik. Zsigmond király Erdélyország vajdájának nevezte ki és Gradischa és Gorbolnok várakat kapta adományba.

János 1361-1430,  szlavoniai vicebán (T. I. 43. old.).

László 1435-1443,  szlavoniai vicebán(T. I. 43. old.).

Ferenc l. 1439-1449 Horvát-Dalmát és Tótország bánja, a rigómezei ütközetben esett el.

Matko, Ferenc testvére, csak a Thalovec előnevet használta. A Talóczy család őse. (T.I. 49. old.).

János 1430,  de Thalovec, vranai perjel, (T. I. 50. old.). 

György l de Tach de Gorbolnok, Világos és Kanizsa vár kapitánya Mátyás király idejében. Felesége Szilágyi Matild (T. I.  52. old.).                                 

Bertalan 1476-1512, vranai perjel, Dubicza grófja, pápai követ 1480 (Verancsics II köt.; T. I. 54. old.).

Illés és István, botos Péter de Thah fiai. Megveszik István de Leanfalva-tól a Leányfalvai részbirtokot 1477-ben. (Orsz. Lev. Dipl. oszt. Dl. 17817)(T. I. 29. old.).

István 1505-1530, jajczai bán. (T. I. 109. old.).

János V. 1515-1534, horvát bán; auraniai perjelség gubernátora, 1521 (22)-töl jajczai bán  (T. I. 55 és 60. old.). Nádasdy Tamás névsora: A mohácsi csatában Batthyányi Ferenc és Tahy János bánok a jobbszárnyat vezették. (Magy. Nemz. Tört., Horváth Mihály).

Ferenc II  1535-1548, Pozsega vármegye föispánja, Stettenbergi báró 1553-ban megveri Petrovics rác csapatait. Szamabor, Petrovina, Gradischa és Nagy-Szécsény várak tulajdonosa,
(T I. 111 old.). (Magy Történeti- Kronologiaja 387,  old. )

Ferenc III. 1516-1573 Szigetvár kapitánya, főlovászmester, az ország főkapitánya. Sógorával, Zrinyi Miklóssal állandóan a török ellen harcol de várait egymás után dúlja fel a török. 1548-ban Ferdinánd királytól Béla várát kapta. ( Egyet. Könyvt Tom XXXVI. 315 1.). A horvát  pórlázadást leverte. Gubecz Márton Dózsa módjára lett kivégezve, a többi lázadó főembert pedig pallosjogával élve felakasztatta, ( T. I. 92 old.).

István II. Gradischa várát és Tahvárt a török elfoglalta; a török elleni csatában elesett.
(T. I. 117. old.).

István lll. Ivanics vár főkapitánya (T. I. 120. old.).

György III.  János V.-nek  dédunokája. Egész családjával Brüsselbe ment. János fia  Antverpen bírája lett. Gáspár fia Mária özvegy királynétól Gvikken jószágot kapta. (Totius Belgii Desriptio 1652 P.121 & 178) Gáspárnak két fia Jakab és Adorján még 1652-ben éltek. (T. I. 100-101 old.).

 

Tahy család ismertebb tagjainak felsorolását a mohácsi vész utáni időkből lásd Vajay Szabolcs összefoglalójának a harmadik oldalán olvasható részleges idézetében.

 

A Rosd nemzetségből származó Tahy család különböző ágainak előnevei:

Minden ág: de Tah,  mai használtban tahvári.

A hosszíaszói és félegyházi botos ág, Péter váradi kanonok, Istvánnak, a dömösi és esztergomi prépostnak atyja használta először.

A halápi ág,  a halápi előnevet használta Péter, Miklós fia először;

A szomszédvári ág, Nagy Lajos király adományozta Szomszédvárát, Medvevárát és Kosztanicza várát lll. Miklósnak. Ö használta először.

A sztubiczai ág,  Nagy Lajos  király adományozta a két Stubiczát, Samabort, Bélavár és Petrovina várakat, ll. Jánosnak. Ö használta először.

A gradischai ág, lll. János kapja Zsigmond  királytól Gradischa és Gorbolnok várakat.
Ö használta először.

A gorbolnoki ág, I. György, Gradischa vár ura, Mátyás király anyjának Szilágyi Erzsébetnek a sógora használta először a Pozsega vármegyei gorbolnoki előnevet.

A gradischai és gorbolnoki ág, l. István Gorbolnok, Gradischa és Samabor ura, Jajcza-i bán, mint Tah, Balhavár, Bogdány, Hidegkút, Leányfalu, a Rosd szigeten Szent-Péter és Pócsmegyer birtokosa, részvett az 1505 évben tartott országgyűlésen mint Pilis Vármegye követe (lásd Vajai Sz.). Ö használta először. 

A tarkeöi  ág, 1558-ban Tarkeö várát lV. György és lll. István kapták adományban l. Ferdinánd királytól. Ők használták először.     

* * *

A fenti kivonatot a Tahy István által írott hosszú Tahy-könyv alapján unokája, Tahy István állította össze. A Tahy-könyv nehezen olvasható, mert a sok részlet ismertetése miatt minduntalan elveszti az ember a fonalat.